Tablet, telefon, internet... Engedjük vagy tiltsuk? Mi a helyes középút?

Az egyik legmegosztóbb téma a szülők között az a mobil- és internethasználat. Vannak akik teljesen elzárják a gyerekeket, vannak akik korlátozva engedik a használatot és vannak akik szabadon, kontroll nélkül hagyják kibontakozni őket az internet világában.

A saját véleményem az, hogy a teljes elszigetelésnek nincs értelme. Előbb vagy utóbb, úgy is eljön azaz idő, amikor meg kell ismerniük a virtuális világot, hiszen a legtöbb iskolában már jelen van az online tanulás illetve a hétköznapunkat is sok mindenben megkönnyíti egy elektronikus csekkbefizetés vagy ügyintézés.

Arra is gondolnunk kell, hogy a gyerektársadalom a legőszintébb, de egyben a legkegyetlenebb réteg. Simán kiközösíthetik vagy csúfolhatják a legféltetebb kincsünket, ha Ő nem alkalmazkodik a korosztály “normáihoz”. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az a jó, amit mindenki más csinál, szimplán előfordulhat, hogy az elveinkhez való ragaszkodással többet ártunk, mint használunk.

 

 

A másik véglet a kontroll nélküli “szörfözés” engedélyezése.

Igaz, a gyerekek egyre érettebbek és sokszor tudnak nagyon következetesek, megfontoltak lenni, de mindezek ellenére is, gyerekek...
Akik félnek a sötétben, vagy otthon maradni egyedül, hisznek a Télapóban és a Jézuskában és még bőven  fejlődésben van a veszélytudatuk.
Számukra a rossz, csakis a “csúnyabácsi” vagy az ijesztő maszk mögött megbúvó figura lehet, de a kedves, mosolygós, barátságos kinézetű ember, aki megdícsér és szépeket mond, az nem lehet gonosz és romlott. A gyerekek többségében még nincs szemérmesség, hiszen mitől lenne más a ruha alatti rész, mint a kilátszódó kézfej? Nem tudja, hogy különböző kérdések és kérések végrehajtásával kihasználják őket.
Amíg mi nyugodtan főzünk a konyhában vagy élvezzük a forró fürdőt és örülünk, hogy végre elvan a gyerek, addig bizony könnyen előfordulhat, hogy egy beteg elme már ott leselkedik a mit sem sejtő gyermekünkre és alig várja, hogy felhasználhassa őt a játékaihoz és ne adj Isten, a későbbiekben akár a személyes becserkészéshez is.

 

 

De mit lehet tenni?

Mint mindenben, itt is nagyon fontos a következetesség.
Egy gyerek érdelődése eleinte elég korlátozott. Mesék, kreatív, vicces videók és játékok. Felhívják a nagyit és videótelefonálnak a papával. Ezeket különböző, szabályozó programokkal és alkalmazásokkal tudjuk biztosítani a gyerek számára. Az egyik legnagyobb videómegosztó portálnak is van “kids” funkciója, amivel megelőzhető, hogy esetleg olyan tartalmakat lássanak, amik kedvezőtlen hatással vannak az éjszakai alvásra vagy a lelki fejlődésre. A telefon is korlátozható, így nem tudnak minden app-hoz hozzáférni és maguktól felfedezni az újabb és nem nekik való dolgokat, csak akkor ha azt mi engedélyezzük.

A tartalmak és alkalmazások mellett fontosak a szabályok.

Mindig beszélgessünk a gyerekkel és hallgassuk meg. Fontos, hogy bízzon bennünk és bármivel tudjon hozzánk fordulni, ezért ne szidjuk le mindenért és ne kezeljük le a problémáit, mégha számunkra felnőtt fejjel, kicsinyesnek vagy irreálisnak is tűnnek.

Ezek mellett szabjunk meg egy időt, amikor használhatják a telefont és amint az lejár, tetessük le az eszközt.
Mindenkinek egy gyerekkora van. A mi feladatunk a világ megismertetése, a természet felfedezése a gyerekkel. Természetesen sokkal kényelmesebb leültetni a gyereket a kanapéra, kezébe nyomni egy kütyüt és órákon át hagyni játszani, csakhogy addig mi is nyugton legyünk.

A közös programokat, az együtt töltött időt, játékot, a társasági életet, a bogarak, növények és rovarok botokkal való tanulmányozását SEMMI nem pótolja.
Elkeseredek mikor látom, hogy a mai gyerekek nagy része nem tud önfeledten nevetni, nem tudnak barátkozni és kommunikálni. Egyre több a mentálisan sérült, az antiszociális és szorongó kisiskolás, amihez nagyban hozzájárul a v8rtuális világ túlzott beépülése a hétköznapokba.

Nem minden, de sok esetben tehetünk ellene.

Engedjünk szabályokkal, beszélgessünk sokat és mindig tartsuk nyitva a szemünket.
Ez a minimum, amit megtehetünk.